A Spanyol Nagydíjra olyannyira helyreállt az 1993-as futamok későbbi rendje, hogy egyúttal az idény kimagaslóan legeseménytelenebb versenyét láthattuk, ami még a mai, laboratóriumi körülmények között létrehozott dögunalmas versenyekhez képest is eseménytelennek számít. Egyúttal itt kezdődtek a barcelonai versenypálya szűk esztendei; folyamatosan az év legunalmasabb versenyeinek egyikét futották itt a pilóták.

1993-ban ez volt az első verseny egyébként, ahol nem esett az eső - sőt, a barcelonai versenypályán is ez volt az első nem esős verseny. Azonnal  láthattunk is egy értékelhetetlen vonatozást, a nagymenők pedig immáron rátették a karmaikat a legjobb helyezésekre - véget ért tehát a négyfutamos "kicsik uralma".

A mai visszaemlékezéseinket egy Piquet-interjúval kezdjük a Mai Napból. Piquet súlyos baleset után tért vissza.



A Népszava az első időmérő edzésről furcsa című cikkel jelentkezett. Ekkor még nem értettem, miről beszélnek, hiszen 1991-ben és 1992-ben a barcelonai verseny a legizgalmasabbak közé tartozott. Aztán a verseny után rájöttem. Érdekes megnézni, hogy - a később kieső Hill-t leszámítva - már az első időmérő edzésen kialakult az a sorrend, ami aztán a verseny végeredménye is lett! Mondom, dögunalmas egy vonatozás volt. Ja, és "Bergert nem körözik le" - jó vicc. Bergert mindig lekörözték... viszont ezzel a futammal végetér a Ferrari nagy válsága, Monacoban már villantanak!



A verseny beszámolója a Népszavából:



A Nemzeti Sport beszámolója szokatlanul részletes; amire eddig még nem volt példa (és később se nagyon), beleírták a középmezőny és a hátulsó traktusok küzdelmeit is - nyilvánvalóan helykitöltés miatt.